Füredy Agnet
Dr. Tóth Ágnes, költő
agnet38@gmail.com
Ceglédi Alkotók Egyesületének 2006. óta tagja.
Amiről írok, akire hatok,
amiért élek, amiket kapok,
amennyit (k)érek, amiből adok,
az vagyok én, és az maradok…
1969-ben születtem Nagykőrösön. Cegléd rendel(z)ődött felnőtt életem színterévé, ahol évtizedek óta élek, dolgozom, alkotok. Gyógyszerészi hivatásom mellett mentálhigiénés szakemberként és pszichológusként az emberi természet és esendőség sokrétűségével foglalkozom.
Önmagamra ébredésem óta vonzódom az irodalomhoz, de komolyabban csak a 20-as éveim végén kezdtem el verseket írni Balatonfüreden. A lélektan és a költészet iránytűként igazít el a léleksúly-hullámzás örökös útvesztőiben – dallammá szelídítve bennem az örvénylő dolgok kapkodó lélegzetvételét.
Az Accordia Kiadó három antológiában szerepeltette verseimet (2006-ban Szavaink hóezüstje, Hóezüst igézete, 2007-ben Álomképek rejtjelei címmel).
A Ceglédi Alkotók Egyesületének irodalmi antológiájában is jelentek meg írásaim, amely Mérhetetlenül címmel 2010-ben látott napvilágot.
A Nagykőrösi Kalendáriumnak évek óta meghívott szerzője vagyok tudományos, lélektani témájú cikkeimmel, verseimmel. Időközönként előadásokat tartok érdeklődésre számot tartó, főként pszichológiai témakörökben. Két alkalommal színpadra vittük Cegléden az általam megírt színdarabot József Attila életműve előtt tisztelegve, Árnyékvilág árkain címmel. Célom, hogy e kutatási terület anyaga egyszer könyv formájában is megjelenhessen.
2023-ban született meg Vetület című önálló verseskötetem a Litera-túra Kiadó gondozásában, dr. Koltói Ádám ajánlásával, Németh János illusztrátor fülszövegével, a Ceglédi Alkotók Egyesületének támogatásával. Minden élményt, álmot és eseményt, amely idáig vezetett, beleértve a könyvbemutatók légkörét, hangulatát, életem csúcsélményeként őrzök, ápolok és viszek tovább…
Nem tartom magam költőnek, az írás folyamatára azonban transzcendens csodaként tekintek. A szavak világa a bennem táguló tér, az elém táruló szép, maroknyi létem lélegzete. Úgy tisztogatom, csiszolgatom papírra ereződő gondolataim, mint legtisztább tükröm mozaikjait.
Írásaim gyakran filozofikus hangvételűek, lélektani ihletésűek. Személyességükben egyetemesek.
Verseimet kezdettől fogva Füredy Agnet néven írom. Ez nem írói álnév. Ez a neve legmélyebb, költői valómnak. A legtisztább hangnak, amelyen szólni tudtam.
A tenger azúrkék szemében
felhők felett elveszőben
minden elleng minden mellett
csak a mosoly csak egy könnycsepp
csillan meg a kettős fényben
minden múló fájó-édes
határtalan érintés lesz
s a széthulló lét igazgyöngye
átúszik a végtelenbe…
***
Szép az, amit szépnek látok,
mosolygok, ha rátalálok.
Megváltozott annyi minden,
az utca zöldebb, a ház már nincs meg,
de őrzi még egy régi lábnyom
azt a lépést, azt az álmot…
Felnőtt bennem, mégis látom
a gyermeket, ki fűben játszott,
azt, hogy jó volt, nem hibázott,
napfényben is néha fázott.
Madár rebben öreg fákon,
felnézek, már alig lát(sz)om…
Azt hiszem, itt éjszakázom.
***
Ne nyúlj a csendemhez,
csendedhez nem érek,
rám zárult szemhéjad
hagyd meg menedéknek!
***
Úgy hiányzol e tájból,
mint madarak hangja
a fák harmóniájából!
***
A múzsák tánca nem ér véget,
keringőzni az öröklétben
felkérnek néha engem is.
